Tinilányok és a rendőr.
A felnőtt társadalom tekintélye
Gyakori szóbeszéd napjainkban is a generációs probléma. A fiatalok egyre kevesebb tiszteletet tanúsítanak a felnőttek irányába. Ez valóban gyakran érzékelhető. A gyerekek szemében csökken a felnőtt társadalom tekintélye. Korunkkal járó jelenség? Valóban érzékelhető, hogy másképp viselkednek szüleikkel, tanáraikkal, általában a felnőttekkel szemben. A felnőttek különféleképpen reagálnak erre. Foglalkozásom miatt évtizedeket töltöttem tizenévesek körében, nagyon jól éreztem magam köztük. Továbbra sem változott a véleményem róluk. Igenis, a többségük tiszteséges. Egy részük deviáns viselkedése viszont egyre látványosabb, ez tűnik fel a felnőtteknek, s ez által hajlamosak az általánosításra. A társadalom értékrendje, és éveim múlása miatt én is éreztem, kapcsolatom idővel módosult, változott velük. Nem elsősorban csak az ő viselkedésük miatt. Az emberi erkölcsi, morális értékrend a történelem során folyamatosan változik, átalakul. Ezzel nehéz lépést tartani, főleg a korosodó felnőtteknek.
Már az ókorban is
E téma kapcsán társaságban beszélgetve gyakran hivatkozom Marcus Porcius Catora, az i.e. I. században élt római filozófusra, aki egyik írásában – már idős korában -arról panaszkodik, hogy a fiatalokra hogy bízhatjuk a jövőnket, mikor hanyagok, flegmák. No tessék, már akkor is.
És akkor a lényegre térek
Idén gyorsan tavaszodott. A téli ruhák lekerültek az emberekről. A kellemes tavaszi napsütés felszabadulttá tett mindenkit, főleg a tinédzsereket. A belvárosban sétálva egyik délután látom, hogy két fiatal lányka a városháza előtt, a zebrától jó tíz méterre szépen, komótosan haladva sétál át az úttesten. Szerencsére nem nagy a forgalom. Hirtelen rendőrautó, egy másodperces sziréna és fényjelzés szakítja meg a város nyugalmát. Mindenki felkapja a fejét, odafigyel. A rendőrautó lelassít, a lehúzott ablakból egy középkorú rendőr nyújtja ki karját mosolyogva, s a zebra felé mutat, jelezve -lányok, talán ott kellett volna átmenni. Mi van máááár! Csendül fel élesen a szőke hajú lány hangja, s eltorzult, de így is csinos arccal dühösen az autó felé fordul, majd, mintha semmi sem történt volna, tovább araszolnak az úton. Az ablak felhúzódik, az autó tovább halad. Csak ennyi? – lepődöm meg magamban. Már csak a mundér becsülete miatt is illett volna a rendőrnek reagálni erre az arrogáns viselkedésre. Ha én ezt tettem volna földvári gimnazistaként az 1970-es években?
